Wednesday, 18 January 2012

Tizenhetedik nap

"mostan puszta ám igazán a puszta"
"Jó, hogy az embernek csontfoga van,
Ezt bölcsen rendelék az istenek,
Mert hogyha vas lett volna a fogam,
A rozsda ette volna meg."


indirekte arra célzok, hogy ma sem sikerült kitölteni a csekken azt a két rubrikát és elküldeni nekünk... holnapra az előrejelzések már igen nagy valószínűséget mutatnak, de ez mán nem dob a kedvünkön amíglen be nem váltattatik az csekk készpénz formájába (és haza nem vitetik?)

szal ez van... de azt mondták nagyon dolgoznak rajta... nem tudom mit kell ezen nagyon dolgozni, és ha igen mér nem kezdték el két héttel ezelőtt. na mind1, ha már éhhalál legalább melegben. :)
sajnos a szél megmaradt, meg a rózsás hangulat, így nem voltunk úszkálni. holnapra már elvileg normalizálódik, szóval van esély egy kis lubickolásra. délelőtt kiálltunk a teraszra a szélbe, muku, babi nagyon élvezte.




aztán mentünk vízért, mert már megittuk mint a szamarak... akik annyit kakálnak jobbra-balra hogy az eszméletlen. meg is jegyeztük velük kapcsolatban, hogy a Karib-tengerig kellet jönni a Lilivel, hogy lásson sok lovat meg szamarat meg tehenet testközelből :) hát jah, de ezek karibi patások.
egy szó mint száz ilyen a víz automata


egy trükkje van, hogy válogatós (nem mindegy milyen egydolcsis bankókat adsz neki), és kapzsi (nem adja vissza a visszajárót). egyébként kedves jószág, szép egyenletesen pisili a palackba a vizet, ma már hónapok óta először két lyukon is.

a szokásos alvás után elmentünk estvefelé a világítótoronyhoz. nem volt rossz séta, de ott már sajnos zárva volt a hátsó kapu így nem jutottunk tovább. kerülni meg már nem volt kedvünk, a nap lemenőben volt, sietni kellett vissza. de valaki mondja má meg mi ez a kis ház tetején:

odafele láttunk teheneket meg bocikat, jó nagy szarvuk volt, de nem bántottak minket :) valszeg senkit se soha

a kis parkban aztán álldogáltunk kicsit, sajnos a kalózkapitány aludni ment már, csak egy parkőr vagy kertész vagy nemtom volt ott velünk aki az aznapi csacsikakatermést lapátolta serényen a kerítésen túlra.

szóval kicsit kolbászoltunk, tébláboltunk









csináltunk képeslap fotót


és nyakunkba vettük a lábunk, vagyis én a Lilit

és mentünk haza.... a hazafele út lényegesen könnyebb meg gyorsabb volt, a Lilit se kellett a nyakamba hoznom végig... fura volt, lehet hogy számított, hogy anyós-após értünk jött kocsival :)

No comments:

Post a Comment