szóval izgis volt a dolog. a londoni út érdekes volt, izgultunk az első repülés miatt, de igazából volánbusz élmény volt a nagyja. elég zsúfolt az airbus... aztán megérkeztünk a 3-as terminálra, onnan kellett átjutni az 5ösre. mivel továbbküldtök a csomagokat, hogy ne kelljen felvenni meg leadni őket, így a kézipoggyászunk volt vagy 40 kiló, és azzal a hátunkon kellett nekivágni a terminálnak, ami k nagy... fél óra gyaloglás után megkérdeztünk valakit, hogy lehet átsétálni az 5ösre az meg mondta, hogy busszal kell menni. 20 perc buszozással már ott is voltunk. ott már viszonylag könnyen megtaláltuk a hotelt is. az baromi szép volt, elég drága, de pöpec. a repülőtéren van, de semmit nem hallasz a repülőkből. baromi szép a szoba, a reggeli meg olyan volt hogy... itt a bejelentkezés után egy nő utánunk hozta a jegyeinket (összes repülő meg hotel ami kell) mert elhagytam a recepción (1). innen hajnalban (5kor) keltünk, reggeli után (tényleg királyos) el is indultunk, újra neki a zsúfolt terminálnak. tényleg olyan mint valami scifibeli űrváros. pont mentünk befelé amikor látom, hogy egy fickó is pont olyan bőröndöt visz mint ami nekünk van, akarom mondani a Lilinek, hogy az olyan mint a mienk amikor észreveszem, h az nincs is meg... rohanás vissza a hotelbe, szerencsére ott volt, a szobában hagytuk (2).
itt volt az első komoly security check... a laptopon és a Lili táskáján kívül minden csomag fennakadt... szépen kirámoltatták velünk, a nő mondta, hogy kóstoljam meg a bébiételt ami az egyik táskában volt. megkóstoltam. a másikba még volt 5, mondja ezeket is... mondom nemá, mer holnap akkor mit adok a gyereknek? aztán mondja, hogy ok akkor csak egyet. mondom melyiket? aszondja mindegy válasszak én... majdnem elsütöttem valami poént, hogy akkor nem azt választom amiben a bomba van, de talán nem nevetett volna igazából rajta.
ezután már csak a gépünket kellett megtalálni. az 5ös terminálon láttam hogy 3 épületből áll, amik jó messze vannak egymástól. a táblán nincs kiírva hogy honnan indul, csak az h 8:40 kor írják majd ki. a legmesszebbi épület 20 percre van, ez is mellé van írva, és a kapu zárása pedig 9:20kor. remek, gondoltuk... vártunk szépen a tömegben, a Juti vett néhány apróságot a fontból ami nálunk volt. ja a sofitelben a vacsorát nem tudtuk kártyával fizetni, mert nem volt jó a vonal. így erősen megcsappant a kp készlet... aztán végre kis késéssel kiírták, hogy a Cből indul... na rohanás, rakat csomag, extra szatyrok a kajáknak... navigálás az útvesztőben (a nagy rohanásban liftel is mentünk az elsőről az elsőre...) aztán eljutottunk egy metróig ami az épületek között jár... na mondom, ez nem semmi. szóval viszonylag időben átértünk, előrevettek minket a gyerekek miatt. felszállunk, hát volt egy kis kontraszt az airbuszhoz képest... a helyünk jó, a lábunknál sok a hely, a WC egy karnyújtásnyira.... a szagok bódítók, bár érdekes módon ciklikusan jönnek... lassan végetér a felszállás amikor az egyik steward a kabátommal a kezében kérdezi, hogy kinek a kabátja ez? mondom az enyém (3)...
az út maga baromi hosszú de jól bírható, a gyerekek nagyszerűen viselték, a korai kelés okozott zavart bennük. a kaja is finom, van csomó film, játék a kis konzolokon, szal teljesen kibírható. tolnak be valami nyugtatót is a levegőbe, mert egy idő után mindenki alszik... :)
a vége felé kb óránként megállapítottuk h még 4 óra, de lassan azért letelt... megálltunk a bahamákon tankolni, az sokáig tartott, közben kitakarítottak alattunk. az egyik takinéni valami zombi lehetett.
innen tovább Provoba, ott megszálltunk egy estét, hát az elég ijesztő volt. a portás valamit hablatyolt, egy szavát nem értettük, nagydarab négerek mindenfelé... alig vártuk h mehessünk tovább.
nem sokat aludtunk, 5re teljesen fenn voltunk, vártuk a 7 órát, hogy tipli legyen. a reptér kicsi, nagyjából kedvesek, bár néhányan ijesztőek. a csomagok leadásánál mondja a csaj, hogy tök jó, de a kézipoggyászok túl nehezek... leadtuk őket, de nem számoltak fel érte semmit. cserébe a karácsonyra kapott samsonite táskát kicsit szétszakították.
itt már vártak minket, végre láttuk az alagút végét... szerencsénkre tök jó kaja várt minket! édesburgonyás sültcsirke és sült krumpli,gyümölcsjoghurt,
a ház szép, ikerház, a szomszédok néha zajosak, de egyébként nagy szigor van a gyerekekkel. a sziget nem egy turista látványosság, a helyiek rozoga faviskókban élnek, a fehérek meg kívülről lepukkantnak, vagy semmi extrának nem tűnő de állítólag elég jól felszerelt házakban. de nem sétálgatnék a városban szabadon. a háztartási gépek k nagyok. a mikró 2x akkora mint otthon és talán csak a hátadat nem maszírozza meg. ugyanilyen a sütő is. baromi jók. mindenből óriás kiszerelés van, itt egész nap ehetnek. ami nagy művészet, mert a meleg és a pára miatt kb semmit sem tudsz enni. a víz dől mindenkiről. a csapvíz esővíz, palackozott vizet lehet inni ami keserű néha. lementünk a szabadstrandra, felszereltség nulla, de a tenger baromi jó. holnap megnézzük az óriáshajóknak fenntartott szuper strandot, az csak akkor van nyitva amikor ezek itt vannak, kb akkorák mint egy város 15ezer ember mulatozik rajtuk. ez a helyiek nagy álma, hogy befizessenek egy ilyen útra... erre gyűjtenek. meg megnézzük a boltot is. elég lepukkant kívülről minden, kíváncsi vagyok. talán a hurrikánok miatt, vagy azért mert ez a sós pára szétszed mindent. a nagy látványosságuk egy 1800-as években épült jól felújított ház.. még nem láttuk, de a kép alapján annyira nem volt jól felújítva.. :)
most már itt is sötét van, az ég csillagos...
és megyek aludni...
No comments:
Post a Comment