Huszonkettedik nap

de hamar elment, a gyerekek a nagy részét átaludták, mi kevésbé... én semennyit nem tudtam aludni és a Juti se sokat... de megnéztem a Cowboyok és űrlényeket (tök jó) meg a Herri Kóklert... asse rossz, bár nem emlékeztem a storyra már pedig Juti elmesélte... aztán eszembe jutott, hogy én is olvastam.. még rosszabb....
szóval átvergődtünk az óceán felett, és leszálltunk.... át kellett jutni a másik terminálra, oda mentünk kis vonattal meg busszal minden rendben volt, nagyságrendekkel jobban haladtunk mint odafele (több emberre oszlott szét a hatszáz csomag)
aztán jött a biztonsági átvilivilágítás a 3-as terminálon... na itt megbuktunk, összes innika megint ugrott, amit a repcsiről hoztunk bontatlanul az is (ok, ki tudhassa azt...), ugrott még 3 bébiétel, arckrém, popsikrém, és azok az ajándékok amiket véletlen ide raktunk.... mert volt bennük kis víz (rázogatós bigyuszok voltak)... szal valaki nem kap ajándékot :D
na mind1
eltartott egy darabig, de átjutottunk ezen is
aztán már csak egy órát kellett várni az AirVolanBus-ra
az is megvolt... nem sok mindent vettünk itt a biztonsági zónába, csak ami a túléléshez kellett, kávé, innika
a landolás simán megvolt, megérkeztünk Budapestre.
itt már nagoyn lightos volt a VÁM vizsgálat: "Jó estét, menjenek..."
minden csomag megjött, az egyik fogantyú nélkül (jó még Provón eltört) a másik nem guruló kerekekkel, és valami kerékvédő nélkül... de erről a csomagról még lesz szó.
aztán behuppantunk a taxiba, de előtte elhárítottunk egy céges hiénát mert drágának találtuk (végül csak 300-zal lett volna drágább...) aztán hazaértünk
halál fáradtan
kis kupiba
ugyanis hagytunk néhány bögrét az asztalon szörppel.... nem volt szép látvány
szalámis tányért... ez érdekes módon nem volt vészes
a gyerekek kádjában vizet.... kipucoltam izibe
én zseni kihúztam a hűtőt is... csak másnap néztünk bele a mirelitbe, nem tudjuk leolvadt-e....
elhagytam a bőrönd kulcsát (bocsi apu/anyu) de zseniális módon a Ferihegyen még megvolt... na mind1 kinyitottam, majd veszünk egy újat, csak egy bőrönd nemigaz?
szal ennyi
rámolás fáradtság
aludtunk 12 órát
utána kicsit jobb volt... reggelre szebb lett a világ :D

Huszonegyedik nap

Ezt a napot féligmeddig Provón töltöttük... ébredés után kimentünk a tengerre, de az olyan k hideg volt valami vihar után, vagy nem tom, hogy nem sokat tudtunk benne fürdeni...

de azért még utoljára megmártóztunk.
aztán átmentünk a szálloda medencéjéhez, és ott is lubickoltunk. a jacuzzi-be nem tudtunk bemenni mert kb főzővíz hőmérsékletű volt... na mind1...

 aztán elmentünk enni venni a nagyboltba, ettünk pizzát amit ott sütöttek, elég sokáig is tartott. előző nap sült oldalast ettünk, nagyon finom volt! na mind1 szóval vásároltunk meg ettünk, aztán el is ment vele a nap kb. jó nagy kupit hagytunk magunk után, de ez van :D

a hely szép volt egyébként, egy nagy üdülőtelep, boltokkal (egy részük vasárnap zárva) meg óriás szállodákkal tengerrel mindenfélével... ja igen, alkoholt vasárnaponként nem árúsítanak... na kössz :D
szóval ott csatangoltunk, vettünk még pár dolgot egy részükről még lesz szó. de igazán nem tudtuk bejárni, mert az üdülő telepek között nincs nagyon járható út és nagy a táv is.. a többi bolt meg tényleg nagyon messze van... szíííívás
innen elmentünk a reptérre ahol egy gyors és alapos átvilágítás után bekerültünk az egy teremnyi biztonsági zónába... előtte mindekinek le kellett venni a cipőjét, meg az összes innikát kidobni.. én nem tudom ki akart dobozos innival robbantani, de miért nem elég ha belekóstol az ember, vagy nemtom... mind1 minden ki aztán újra vesz.
ott aztán várni kellett 2 órát, a négy bolt szépen lassan kinyitogatott... nem volt bennük különösebben érdekes dolog, de a Lili meg Ádi kapott néhány kicsit játékot az útra.
Jól elvoltak a váróban tulajdonképp, csak uncsi volt.
aztán jött a repülő út... kicsit féltünk a 8 órától

Huszadik nap

Ezt most mobilrol irom. Faraszto egy nap volt, de vegre provon vunk. A delelott ramolassal telt meg ajandek vasarlassal. Aztan kaja es tovabbi ramolas. A tobbit kesobb mer elalsxom.…

nah szóval fárasztó nap volt. délelőtt elmentünk a cruise centerbe ajándékot vásárolni, az eltartott egy darabig, előtte meg ugye a rámolás takarítás egy része volt.
aztán azaértünk, mindenki kifáradt benne :) ettünk és folytathattuk a takarítás rámolást.... kicsit kétségbeejtő volt, mert mintha megduplázódtak volna a cuccaink... de szépen lassan minden helyreállt... aztán a délután fennmaradó részét a söfőrre várással töltöttük, mer csak nem akart odaérni a megbeszélt időpontra... ami mondjuk nem meglepő de idegesítő volt :)
és vártunk
és vártunk
és vártunk
aztán befutott... aztán meg gy robogott hogy alig bírtuk követni... de 10 perc alatt a reptéren voltunk, ahol a jelenléte gyorsította a becsekkolást, vagy nem, nem tom, de mindenesetre ott már csak egy kicsit kellett várni a biztonsági átvlágításra... na jól átvilágítottak minket, én fennhagytam az övtáskámat de nem okozott azonnali kivégzést.
a repülőút jó volt, bár kicsit zajos, de a naplemente csodaszép volt, nem nagyon tudtuk lefotózni, de majd meglátjuk.

a landolás is jó volt, épségben megérkeztünk csomagokkal együtt, és szerencsére a kórház sorfőrje elég nagy autóval várt minket, belefértünk mindannyian.. nem kellett a taxival szórakázni. (bár a **** megmondta, hogy csak az apósékat viszi el a sofőr szigorúan)
na mind1
halálosan fáradtak voltunk mire ideértünk, átmentünk egy boltba (supermarketbe, nagyon klassz volt, meg hatalmas) vásárolni kaját,

bezabáltunk és ágyba zuhantunk volna, ha a Muki nem pörög fel teljesen :D
ő nem akart aludni,
aztán elaludt, de akkor meg a Lili mocorgott vándorolt egééész este... nem sokat aludt a két felnőtt...
na mind1 ez van
jövünk haza!!

Tizenkilencedik nap

há bakker, most újra kellett számolnom hogy elhiggyem... tényleg az utolsó teljes napunk volt itt... holnap még egyet alszunk Provón aztán már Budapesten (leszámítva a repülőt)... nagyon durva. egyszerre érzem hogy elég volt, meg hogy nem csináltam semmit, meg mennyit lehetett volna, meg mégis mennyi minden történt... szóval a szokásos
mielőtt rátérnék a mai napra, hadd mutassam be tegnap vagy tegnap előtti? éjszakai vendégünket, akit wc-re menet (márhogy mi mentünk, nem ő) sikerült fülön/nyakon (egyik sincs neki) csípnünk:

(Ámerikai csótány alias Periplaneta americana)

http://en.wikipedia.org/wiki/American_cockroach

volt vagy 4 centis, és kra összetojtuk magunkat amikor megláttuk. kapott az arcába herbavizet (najó valami bio, nem mérgező olajos csótányirtót) de mivel ezek után is rohangászni akart (nagyon gyors) ezért még papucsos simogatást is, meg rugdosást, aztán félkómában a klotyóba került, és eltávozott a házból.

a mai nap sajnos turista szempontból kudarc lett, ám dolgozó ember szempontból siker... :). reggel nem tudtunk elmenni a világítótoronyhoz, mert a Juti háta beállt, mozdulni se nagyon bír... a nap többi része meg pénzbehajtással telt, de szerencsére sikeres volt. képeket se nagyon tudok ezért mutatni, csak annyit, hogy kivételesen rajtam volt a manduka

és ez volt az uccsó naplemente, a sok kis felhő hajó vörösbe burkolózott... sajnos a kép nem 100%

egyszóval ennyi volt, majd otthon újra olvasom a blogot, meg még legalább három bejegyzés születni fog. remélhetőleg a holnapi nap eseménydúsabb lesz, márhogy inkább a holnap utáni mert csak este megyünk tovább Londonba aznap Provóban költekezünk!!! YEHAAAAAAAAAAAAAAAA...

Tizennyolcadik nap

nehéz mit írni... ma se voltak képesek pénzt küldeni... ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy holnap se lesznek képesek, vagy ha igen akkor se érünk már vele semmit... este még a picasa is szívatott, mert a kedves google nem tudott volna egy értelmes hibaüzenetet kiírni a desktop alkalmazásába arról, hogy az album elérte az 1000 képet, helyette csak egy exceptiont hányt oda, de még azt se lehetett látni... na mind1 rájöttem mi a baj.
szóval a mai napon voltunk a mélyponton eddig. az idő egyébként szép lett volna, de csütörtök lévén ez kra nem számított mert kórházas nap van. délelőtt még mehettünk volna strandra de a kórházzal és egy árnyékra vetődős találkával meg a zéró morállal kikosaraztuk magunkat.
a gyerekeknek azért csináltunk egy kis strandot, amit nagyon élveztek.

aztán délután elmentünk feltérképezni a környék zsákutcáit... najó a belső tóhoz akartunk lejutni a másik végén, de nem sikerült, mert mindenhol magántelkekbe botlottunk...

de láttunk gyíkot

meg szép volt a naplemente

de most már mindenki menne haza... pénzzel...

Tizenhetedik nap

"mostan puszta ám igazán a puszta"
"Jó, hogy az embernek csontfoga van,
Ezt bölcsen rendelék az istenek,
Mert hogyha vas lett volna a fogam,
A rozsda ette volna meg."

indirekte arra célzok, hogy ma sem sikerült kitölteni a csekken azt a két rubrikát és elküldeni nekünk... holnapra az előrejelzések már igen nagy valószínűséget mutatnak, de ez mán nem dob a kedvünkön amíglen be nem váltattatik az csekk készpénz formájába (és haza nem vitetik?)

szal ez van... de azt mondták nagyon dolgoznak rajta... nem tudom mit kell ezen nagyon dolgozni, és ha igen mér nem kezdték el két héttel ezelőtt. na mind1, ha már éhhalál legalább melegben. :)
sajnos a szél megmaradt, meg a rózsás hangulat, így nem voltunk úszkálni. holnapra már elvileg normalizálódik, szóval van esély egy kis lubickolásra. délelőtt kiálltunk a teraszra a szélbe, muku, babi nagyon élvezte.

aztán mentünk vízért, mert már megittuk mint a szamarak... akik annyit kakálnak jobbra-balra hogy az eszméletlen. meg is jegyeztük velük kapcsolatban, hogy a Karib-tengerig kellet jönni a Lilivel, hogy lásson sok lovat meg szamarat meg tehenet testközelből :) hát jah, de ezek karibi patások.
egy szó mint száz ilyen a víz automata

egy trükkje van, hogy válogatós (nem mindegy milyen egydolcsis bankókat adsz neki), és kapzsi (nem adja vissza a visszajárót). egyébként kedves jószág, szép egyenletesen pisili a palackba a vizet, ma már hónapok óta először két lyukon is.

a szokásos alvás után elmentünk estvefelé a világítótoronyhoz. nem volt rossz séta, de ott már sajnos zárva volt a hátsó kapu így nem jutottunk tovább. kerülni meg már nem volt kedvünk, a nap lemenőben volt, sietni kellett vissza. de valaki mondja má meg mi ez a kis ház tetején:

odafele láttunk teheneket meg bocikat, jó nagy szarvuk volt, de nem bántottak minket :) valszeg senkit se soha

a kis parkban aztán álldogáltunk kicsit, sajnos a kalózkapitány aludni ment már, csak egy parkőr vagy kertész vagy nemtom volt ott velünk aki az aznapi csacsikakatermést lapátolta serényen a kerítésen túlra.

szóval kicsit kolbászoltunk, tébláboltunk

csináltunk képeslap fotót

és nyakunkba vettük a lábunk, vagyis én a Lilit

és mentünk haza.... a hazafele út lényegesen könnyebb meg gyorsabb volt, a Lilit se kellett a nyakamba hoznom végig... fura volt, lehet hogy számított, hogy anyós-após értünk jött kocsival :)